Arra riadtam fel, hogy folyamatosan bökdösik az oldalam. Nyújtózkodtam, hogy valamennyire legalább fel ébredjek.
- Igen. - ültem fel.
- Csörög a telefonod. - adta a kezembe.
Rámentem a fogadásra, és vártam, hogy anya bele szóljon.
- Jössz ebédre? - kérdezte köszönés nélkül.
- Igen, de teríts meg még egy személyre.
- Végre. - lelkesedett fel, majd bontotta is a vonalat.
Anyám már nagyon várja, hogy valaki felszedjen és végre megházasodjak. Már teljesen el van keseredve, hogy csak egyszer volt pasim, akkor is rövid ideig. Már azt feltételezte rólam, hogy a nőket szeretem. Utána kb. egy hónapig nem mentem haza, és a telefont sem vettem fel.
- Abby elmegyünk, anyámékhoz, majd utána haza kísérlek. - pillantottam rá fáradtan.
Felhúztam a kabátját, majd a sapkát a fejére húztam. Sálat csak bele dobta a nyakába.
- Nem akarok haza menni. - mondta miközben a csizmáját próbáltam ráadni, ami nehezen ment, mert folyamatosan toporzékolt.
Nagy nehezen megnyugodott, majd végre fel tudtam adni a csizmáját. Felhúztam a saját kabátom, a sapkámat bele vágtam a táskába, a többi apró kellékeket, majd a csizmámba is bele léptem.
- Az én csizmámnak miért nincs sarka?
- Mert elesnél benne. - akasztottam be a sálat a nyakamba.
Bementem a nappaliba, majd kihoztam egy pokrócot, és a kulcsokat a kezembe vette.
- Megfognád egy pillanatra? - nyújtottam Abby-nek aki mosolyogva elvette.
Bezártam az ajtót, majd a táskámba dobtam, a kulcsot. Elvettem tőle a pokrócot, majd megfogtam a kezét, és bevezettem a liftbe. Lementünk a -1. emeletre, mert ott van a parkoló.
Betettem hátra a pokrócot magasító gyanánt, majd Abby-t bele ültettem, és bekötöttem. Beszálltam én is, majd a táskámat át dobtam az anyós ülésre.
A kocsi érettségi ajándék anyáéktól. Nem a legújabb sport kocsi, hanem egy egyszerű fekete Audi A4-es. Nem szoktam vele rohangálni, csak akkor mikor már semmi más esélyem sincs beérni.
Ahogy kiértem a parkolóból a szememet kiégette a februári nap. Felvettem a szemüvegem, majd célba vettem a fő utcát.
Vitry-sur-Seine-ben laknak anyáék, kevesebb mint fél óra az út. Szerencsém van, bármikor valami baj van haza tudok menni. Annak hogy ilyen közel lakok anya örül a legjobban. Szemmel tud tartani.
- Kötelező haza mennem? - kérdezte.
- Sajnos igen. - néztem rá a tükörből.
- Nem maradhatnák itt?
- Nem csak rajtam múlik.
- Akkor kiken?
- Nagyon sok mindenkin.
- Nem lehetne velük beszélni, hogy engedjék meg.
- Majd megpróbálom.
- Jó. - mosolyodott el.
Az út további részén Olly Murs hangját lehetett csak hallani. Fel álltam a kapu bejáróba, majd a táskámat kivettem. Abby kikapcsolta az övét, kinyitottam neki az ajtót, mire kiugrott.
Ahogy becsaptam a kocsi ajtót, úgy nyílt ki a bejárati ajtó. Anya amikor meglátta, hogy egy hét évessel megyek az ajtó felé. Az arcáról a csalódottságot nem lehetett letörölni.
- Anya bemutatóm Abby-t. - vettem fel a kislányt.
- Helló. - mosolygott rá, mire anya megenyhült az arca.
- Szia. - mosolygott vissza.
- Gyere megmutatom a szobámat. - fogtam meg a kezét, majd bevezettem a házba.
Bevezettem a szobámba, mire azonnal a játékaimra vetette magát. Minden kis kori játékom ott volt, szóval ezzel egy időre lefoglalja magát.
Kimentem, majd neki támasztottam a hátam az ajtófélfának.
- Szóval mit keres itt egy hét éves? - dőlt neki az a falnak anya.
- Jöttem haza Amor-ból, megint mint mindig most is a Pont Rolay-t választottam, mert az a leghalkabb. Szokásosan felültem a korlátra, majd csodáltam az éjszakai fényeket. Szipogást hallottam. Megindultam haza felé, megláttam a korlátnál. A vízbe akart ugrani épp, hogy eltudtam kapni. Elaludt a kezembe, majd haza hoztam. Reggel meg könyörgött, hogy ne vigyem haza, mert otthon senki nem szereti. Mindenhol tele van lila foltokkal, szóval most valami anyai jó tanácsot elfogadok.
- Rendőrségre kellett volna menned.
- Mit mondjak nekik? Találtam egy öngyilkos jelölt hét évest.
- Akkor vidd haza, csikard ki belőle a választ.
- Majd lesz valami.
- Csak ne kelljen bíróságra mennem.
- Jó. - hagytam rá.
- Apádnak mit mondjunk?
- Bébi sintérkedek plusz pénzért.
- Remélem nem bánom meg, hogy bűntársad leszek.
- Nem tudom még mi lesz, idővel minden kiderül.
- Megjöttem. - hallottuk apa hangját.
- Gyere Abby. - mentem be, mire felállt és oda jött hozzám.
Levettem a kabátját, meg a cipőjét, majd felakasztottam, majd a sajátomat is. Leültünk az asztalhoz, mire apa is megérkezett. Ahogy meglátott a legcsúnyább nézését vette elő.
