8. fejezet

Leparkoltam a ház elé, többször is megnéztem, hogy bezártam a kocsit. Odamentem az ajtóhoz, és vettem egy nagy levegőt. Felemeltem a kezem, és lassan kopogtam. A néma csendben szinte fülsiketítő volt.

Kinyílt az ajtó, majd Abby anyjával találtam szembe magam, egy nagy vágás volt a kezén, amitől még mindig folyt a vér.

- Megint maga? - kérdezte unottan.

- Igen, azért jöttem...

- Mert magánál van a kölyök?

- Igen.

- Hozza vissza. - csapta rám az ajtót.

Újra bekopogtam, majd vártam, hogy újra kinyissák. Mikor 10 perc múlva sem jött válasz elkezdtem lábba rugdosni.

- Kitörik, akkor maga fizeti ki. - jött ki, most már bekötött sebbel.

- Beszélhetnénk? - vettem komolyra a formát.

- Mit akar?

- Abby-t.

- Nem kapja.

- Tudja, fel lehetne magát meg a drága férjén jelenteni gyerek bántalmazásért.

- Nem meri megtenni. - nézett velem farkas szemet.

- Higgye el, meg fogom tenni. - hagytam ott.

Beültem a kocsiba, majd kifújtam a levegőt. Indítani akartam, amikor bekopogtak az üvegen. Lehúztam az ablakot, majd vártam, hogy mondjon valamit.

- Mit akar valójában? - fújta ki a levegőt.

- Azt, hogy Abby-nak jó élete legyen.

- Szerinte itt nem kaphatja meg?

- Ha itt boldog lenne, miért szökne el, kétszer is?

- Lehet, hogy igaza van.

- Mindent állok, maguknak csak bele kell egyezniük.

- Jó, majd beszélek azzal a disznóval. - ment be a házba.

Most már tényleg el tudtam indulni. Hagytam egy üzenetet Lucas-nak, hogy van egy személetlenül hülye ötletem, de kellene egy másik barom, aki segít nekem. Válaszolni nem válaszolt, majd gondolom holnap az iskolába. Már ha nem cserélte le a telefonját. Szokta, elég sörűn.

Ahogy kinyitottam az ajtót, Abby rohant oda.

- Nem csináltál semmit? - kérdeztem miközben bezártam az ajtót.

- Nem, Tv-t néztem. - mosolygott.

- Akkor jó. - adtam egy puszit a homlokára.

- Maradhatok?

- Most igen, de holnap el kell menni a cuccaidért, és ha megengedik akkor maradhatsz.

- Jó. - szomorodott el.

- Bíz benne, hogy megengedik. Mit kérsz vacsorára?

- Melegszendvicset.

Megcsináltam neki, majd magamnak meg egy tál müzlit. Engedtem neki egy kád vizet, amit nagyon élvezet. Alig tudtam kiimádkozni a kádból. Amíg én gyorsan lezuhanyoztam addig ő elaludt a Tv előtt. Felvettem, majd bevittem az ágyba. A nappalit kivilágítottam mintha karácsony lenne. Elővettem a laptopot, meg a papír kötegem és neki álltam tanulni. Egy hét és kis vizsga.

7. fejezet

Reggel az ébresztő hangjára keltem. Felöltöztem, majd lementem boltba. Szereztem croasont, meg narancs levet. Még szereztem Abby-nak ruhát, majd haza mentem. Nagy nehezen felébresztetettem, majd oda adtam neki a ruhákat. Felvettem, majd leült a konyha asztalhoz.

- Csokis croason, vagy inkább meggyes vaníliás? - emelte fel a két zacskót.

- Csokis. - nyújtotta a kezét.

Öntöttem neki narancs levet, majd elővettem a laptopot, és figyeltem a híreket.

- Jársz iskolába? - kérdeztem a kávémat kortyolva.

- Igen, de szünet van, mert volt valami.

- Akkor ezek szerint ma nem kell menned?

- Igen, majd szerdától.

- Jó, akkor jössz velem a kávézóba.

- Nem maradhatok egyedül?

- Nem, nehogy valami bajod legyen, jobb félni mint megijedni.

- Jó.

Letöröltem a csokit az arcáról, majd feladtam rá a kabátot. A laptopot eltettem, majd én is felvettem a kabátom. Eltettem a kis táskámba a telefon, meg a pénz tárcámat, majd megindultam kifelé. Abby-nek megfogtam a kezét, majd elvezettem a 10 percre lévő kávézóhoz.

Leültettem a pult melletti kis asztalhoz, majd oda adtam neki a laptopot.

- Nem baj, hogy ha itt marad? - kérdeztem a főnöktől miközben felvettem a kötényem.

- Nem. - hagyott ott.

Beálltam a helyemre, majd kezdetét vette a napi hajsza. Hétfőnkét itt szoktam rohadni, mert nem kell iskolába  mennem.

A hétfőket azért szeretem, mert van egy nagyon helyes pasi aki minden hétfőn megjelenik. Csak ezért a 10 percé vállaltam el a hétfői műszakot. Amúgy aludnák és élvezném, hogy nincs iskola.

Megjelent az ajtóba. Durván 24 éves lehet. Szőke haj kék szem, öltönybe meg farmaerba jár. Az egyetemet elvégezte és már a szülei vállalkozását viszi tovább. James Dante.

- Szokásosat, vagy kérsz valami újat is? - kérdeztem.

- Legyen a szokásos. - mosolygott rám.

Kitöltöttem neki a kávét, majd oda adtam neki a poharat.

- Valahogy ma más vagy, talán új frizura? - bókolt.

- Nem, semmi új. - pirultam bele.

- Charlotte. - ugrált oda Abby.

- Igen? - hajoltam le hozzá.

- Kapok egy narancs levet?

- Mindjárt viszem. - mondtam mire vissza ült a laptop elé.

- Van egy eltitkolt lányod?  - csodálkozott.

- Nem sokkal bonyolultabb.

- Eltitkolt féltestvér?

- Nem. - ráztam meg a fejem.

Kiöntöttem az italt, de jöttek a vevők, így nem tudtam kivinni neki.

- Majd én kiviszem. - vette el tőle James.

- Köszi.

Abby-t egész délelőttre lekötötték a mesék, délután meg elmentünk a kedvenc vendéglőmbe. Ott csak desszertet akart enni. Alig bírtam rávenni, hogy mást is egyen, de sikernek könyvelhetem.

- El kell mennem egy helyre, addig itthon maradsz? - nyitottam ki az ajtót.

- Igen.

- Ne csinálj semmi hülyeséget, ne gyűjtsd fel a házat. Sietek haza. - adtam egy puszit az arcára, majd megindultam a szüleihez.

6. fejezet

- Szóval röviden ha elvisznek a rendőrök akkor azért, mert gyereket raboltál. - simogatta a nem létező szakállát.

- Nem éppen, mert megmentettem. - érveltem.

- Ebben igazad van, de nem hiszem, hogy a rendőrök, majd elnézik neked, bár ahogy a szülei reagáltak nem hiszem, hogy rád küldik a francai roham osztagot.

- Nem szeretnek, örülnek, hogy nem kell velem foglalkozniuk. - majszolta a sütit Abby.

- Csak nem ennyire szívtelenek, mint ahogy mondod.

- De. - vágtuk rá egyszerre.

- Nagy az összhang köztetek. - nevetett - Haza viszlek titeket.

Beszálltunk a kocsiba, majd megindultunk a  lakásom felé. Amúgy Lucas is igen érdekes. Neki a szüleivel olyan a kapcsolta, hogy adnak pénzt, csak ne zavarja őket. Annak ellenére, hogy gazadag kölyök nem látszódik meg rajta viselkedésileg. Szüleiről soha nem beszél. Azért tudok róluk ilyen sokat, mert tavaly az év végi partin fel öntött a garatra. Nekem öntötte ki a lelkét. Azóta sem mond róluk semmit.

Ahogy kinyitottam fent az ajtót Abby berohant, majd mi kint maradtunk Lucas-sal.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte miközben neki dőlt a szomszéd ajtó félfájának.

- Nem tudom, de hallgatok minden épeszű ötletet.

- Majd gondolkozok rajta. - hagyott magamra.

- Ő ki volt? - jött oda Abby.

- Egy barátom. - legyintettem, majd bementem.

Pároltam zöldséget, meg mellé csináltam roston sült csirke mellet. Én csak piszkáltam az ételt, mert agyban teljesen máshol jártam. Valahogy ki kell valamit találnom.

- Mire gondolsz? - nézett rám hatalmas szemeivel.

- Hogy mi lesz veled? - ismertem be.

- Nem maradhatok itt? - szomorodott el.

- Tőlem tudod nagyon jól, hogy itt maradhatsz, de nem csak rajtam múlik. - magamhoz öleltem, mire megnyugodott - Ígérem kitalálok valamit. - adtam egy puszit a hajára.

Segített elpakolni, majd elment fürdeni. Ahogy bement a fürdőbe hátra dőltem a kanapén, és minden agysejtemmel azon gondolkodtam, hogy lehet a törvényt kijátszani. Meglévő vagyon alap kell, meg állampolgárság. Egy meg van, csak az elsővel vannak a gondok. Ha az nem nézzük, hogy örökbe fogadjam először árvának kell lenni ahhoz, meg az kell, hogy a szülei hivatalosan is lemondjanak róla. Majd jönnek ellenőrzésre, és a többi és a többi.

Kivétel, ha...

- Charlotte. - jött ki Abby.

- Igen. - mentem oda.

Viccesen nézet ki a pólómba, pedig a legkisebbet kerestem elő. Leért a bokájáig, mintha egybe ruha lenne rajta. Bár a szabása sem olyan.

- Ideje lefeküdni, holnap nagy nap lesz. - fogtam meg a kezét, majd bevezettem a szobámba. Adtam az arcára egy puszit, majd betakartam.

Holnapot túl élem, akkor bármit. Ilyen gondolatokkal zuhanyoztam le, majd feküdtem le az én apró vendégem mellé.

5. fejezet

Elfeküdtem a nyakam miközben a papírokon aludtam már több napja. Egy hete, hogy Abby-t haza vittem azóta semmi hírt nem adott magáról. Ha nem tanulok akkor meg a kávézóban segít kezek. Ma is be kell mennem, mert önként felajánlottam hogy beugrok Grace helyett. Ma van a házassági évfordulójuk. 5 hosszú éve házasok. Az egyetlen egy fiára, meg az anyós vigyázz így magukkal foglalkoznának. Amikor megtudta, hogy ő van beosztva teljesen kétségbe esett. Én meg felajánlottam. Addig is valamivel elfoglalom magam.

Megkötöttem a kötényt, majd elkezdtem leszedni az asztalokat. Vasárnap nincs nagy forgalom így néha leültünk beszélgetni Simon-nal. Ő lenne a mesébe a gonosz főnök fia, aki élvezi, hogy a bája után minden lány olvadozik. A valóságba, meg egy kedves főnök, átlagos fia, aki segít ahol tud az öregapjának. Négy évvel öregebb tőlem, régen elvégezte a főiskolát, de nem ment tovább, hanem itt maradt és a családi vállalkozásba segít.

- Mennyi van még hátra? - kérdezte miközben belekortyolt a kávéjába.

- Egy év és még sok hónap, szóval még szenvedek.

Elpakoltam, majd vissza álltam, hogy törölgessem az asztalokat.

- Charlotte. - kiabálták nekem.

Oda fordultam és megláttam, hogy Lucas jön felém. Az egyik csoport társam, akivel jóba vagyok, mondhatni vele tartom úgy a kapcsolatot, hogy nem csak az iskoláról beszélünk.

- Szia. - intettem felé.

- Mikor végzel?

- 20 perc múlva. - néztem fel az órára?

- Én fizetem mind a kettőt. - adta oda az árat, majd elment.

Ahogy leadtam a délelőtti műszakot, megcsináltam mind a két kávét, majd leültem a teraszra.

- Megjöttem. - ült le mellém.

Oda nyújtottam neki az italát, majd keresztbe tettem a lábam és hátra dőltem.

- Szóval Charlotte mi történt veled, több napja nem láttalak az iskolába, mintha föld nyelt volna el, vagy kerültél, vagy valami hatalmas bajban vagy.

- Egyik se, csalódott vagyok.

- Ki törte össze a szíved?

- Abby. - sóhajtottam.

A homloka tetejéig felszaladt a szemöldöke. Elnevettem magam, majd megpróbáltam megnyugodni.

- Szóval te???

- Nem, hanem van egy nagyon érdekes történetem.

- Akkor hallgatlak. - dőlt hátra és láttam, hogy megkönnyebbült.

- Tudod mennyire utálok a bárban dolgozni, de sokkal jobban fizet, ezért is járok oda.

- Igen az tudom, de nem értem hogy jön ez így, hogy valami Abby okozta a szívfájdalmad.

- Charlotte? - hallottam egy vékonyka hangot, mire oda fordultam.

Abby volt ott pont ugyan abba a ruhában, amiben múlt héten volt. Oda futott hozzám, majd megölelt.

- Ez érdekes. - fonta össze a kezét.

- Szóval asszem tartotok magyarázattal.

- Igen, az jó lenne.

4. fejezet

- Szóval? - tette csípőre apa a kezét.

- Plusz munka. - vontam meg a vállam - Apa ő Abby. - ültettem le az asztalhoz.

- Anyád azt mondta, hogy pasit hozol haza, megnyugodtam. - mosolyodott el.

- Ő meg kétségbe esett.

Az ebéd Csirkemell saláta, meg narancsos kacsa. Desszertnek meg csinált egy igazi francia csoki tortát. Letöröltem Abby arcáról a rászárad csokit, majd kezembe vettem a kávét és anyáékkal kiültünk a nappaliba. Abby Tv varázsába került.

- Nem vállalod túl magad? - kérdezte apa.

- Nem, még nem estem össze a fáradságtól. - vontam meg nyugodtam a vállam.

- Ha így haladsz akkor össze fogsz.

- Hidd el bírom. - kacsintottam.

- Te tudod. - hagyta rám.

Megittam a kávémat, majd Abby ragaszkodott hozzá, hogy had hozza a régi játékomat, ami egy agyon dögönyözött plüss zebra. Az egyik szeme helyén meg egy gomb van. Anyáéktól érzékeny búcsút vettem, majd beszálltam a kocsiba.

Abby elől ült és folyamatosan mutogatta, hogy hol lakik.

Leparkoltam egy kis családi ház előtt, aminek az egyik ablaka be volt deszkázva.

- Biztosan itt laksz? - kérdeztem miközben kicsatoltam az övemet.

- Igen. - bólogatott.

Kinyitottam neki az ajtót, mire kiugrott, majd megfogta a kezem. Bezártam a kocsit, majd a kulcsot a hátsó zsebembe rejtettem el. Odamentünk az ajtóhoz, majd Abby bekopogott rajta.

Pár másodperc múlva nyikorogva kinyílt az ajtó, majd egy férfi nyitott ajtót. Jó, a férni nem a legjobb szó rá, inkább a mocskos disznó. Alsógatya, meg egy trikó volt rajta az is tiszta mocsok volt. Lábán meg felemás zokni volt.

- Megjöttél? - kérdezte miközben meghúzta a sörét.

- Valami modort ember. - sziszegtem.

- Te meg ki vagy, és hogy mersz ide állni a házam elé. - böfögte.

- Kultur disznó. - morogtam.

- Abby. - jött ki egy nő.

- Anya? - kérdezte Abby.

- Azt hittem, hogy haza sem jössz, már jól is jártam, végre kidobáltam a cuccaid. - motyogta

- Hogy beszélhetnek így a gyerekükről? - háborodtam fel.

- Nem a maga gyereke, de ha akarja elviheti. - böfögte az undorító disznó.

- Bárcsak megtehetném. - szomorodtam el, de nem hagyom annyiba.

Leguggoltam hozzá, majd megöleltem - Bármikor eljöhetsz. - suttogtam a fülébe. Egy aprót bólintott és a tudtomra adta, hogy megértette.

Nem akartam ott hagyni, de nem tehettem mást. Lehet hogy ők azt mondják, hogy vihetem, de attól még az állam nem engedni, és azt sem akarhatom, hogy bezárják egy árva házba. Majd valamit kitalálok, amivel tudok rajta segíteni. Csak valami isteni szikra csapjon fejbe.

Beszálltam a kocsimba, majd elhajtottam onnan. Végig mentem az egész városon, majd bekanyarodtam a saját utcámba. A kocsit letettem, majd vállamra akasztottam a táskámat, megindultam befelé. Ledobtam a cuccomat a kanapéra, majd a laptopot az ölembe vettem. Az asztalról levettem a papírokat, bontottam egy kólát és neki kezdtem a tanulásnak, mert kedden Zh-m lesz. Hipp, hipp húrrá.