Ahogy beléptem azt vártam, hogy lisztbe fogok bele fulladni. Esetleg a ház már leéget. Vagy Abby vérben forog a nappaliba. Minden természeti katasztrófát oda képzeltem abba a kicsi házba.
A házban zavartam csend volt. Bementem a szobájába és ott nézte a Tv-t.
- Haza jöttél? - fordult felém.
- Igen, történt valami? - ültem oda mellé.
- Nem, csak Tv-t néztem.
- Akkor jó. - öleltem meg, majd adtam a hajába egy puszit.
- Milyen volt a randi? - nézett fel csillogó szemekkel.
- Jól.
- Ide fog költözni, vagy mi költözünk oda?
- Nem.
- Miért nem.
- Mert nem ilyen egyszerű. De köszönöm.
Elővettem a reggelit, amit vettem a közeli pékségbe. Oda adtam neki szerzett csokid fánkot. Reggeli után elmentem lezuhanyozni. Felvettem egy szabadidő nadrágot, meg egy bő pólót.
- Menjünk le a játszó térre. - kérte tőlem.
- Rendben.
Felvettem egy normális ruhát, ami viszonylag kényelmes is. Megfogtam Abby apró kezét, telefont a zsebre tettem. Bezártam az ajtókat, majd együtt sétáltunk a csendes utcán. Kicsit szokatlan volt, bár délelőtt volt. Felelőtlen vagyok, mert csak azért nem ment iskolába, mert nekem randim volt. Lehet, hogy orvosi igazolást szereztem neki, de ez nem valami jó mentség.
- Mire gondolsz? - ráncigálta meg a kezem.
- Arra, hogy iskola kerülőt fogok belőled faragni. - nyitottam ki a játszótér kicsi kapuját.
- Engem nem zavar.
- Azt gondoltam. - ültettem fel a hintára.
Mellette lévőn foglaltam helyet. Figyeltem ahogy mosolyogva löki magát, majd amikor belendül, megpróbál minél magasabbra menni.
Jó volt neki, felhőtlen gyerek kor. Nem sújtotta a nyomorúságos felnőtt kor. Annyira boldog. Nem kell azon gondolkodni, hogy mit kell holnap csinálni. Hogy keresse meg a reggelire valót. Neki a legnagyobb gondja, hogy reggel a rózsaszín pólót, vagy a pirosat vegye fel. Annyira irigyeltem.
- Charlotte, meg löksz. - zavarta meg a gondolkodásomat Abby.
Bólintottam egyet, majd mögé léptem. Megfogtam a hinta alját, majd magam felé húztam és erősen ellöktem.
Amikor megunta a hintázást, én ültem a helyére és figyeltem, ahogy el veszik a saját kis világába.
Nekem is kellene egy olyan boldog kis világ. Talán majd egyszer, ha nem leszek ennyire félénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése