2. fejezet

Azért szeretem a vasárnapot, mert ilyenkor addig alszok, míg anya 11.-kor fel nem hív, hogy lemegyek ebédelni vagy nem.
Most nem aludtam 11-ig, mert folyamatosan figyeltek. Amikor kinyitottam a szemem szembe találtam magam az órával ami hajnali hét órát mutatott.
Megfordultam, majd a vendégemmel találtam szembe magam.
- Ki vagy? - kérdezte közben a hatalmas kék szemei folyamatosan rajtam tartotta.
- Charlotte, és te? - túrtam hátra a hajam.
- Abby vagyok és hét éves. - mondta büszkén.
- Kedves Abby, miért akartál leugorni a hídról?
- Apa azt mondta, hogy minden sokkal jobb lenne, ha én nem lennék. Sokkal boldogabban élnének anyával, ha én leugranék a hídról. - mondta szomorúan.
- Biztos nem gondolták komolyan. - ültem fel, majd belehúztam az ölembe és magamhoz öleltem.
- De, mindig ezt mondják nekem. Anya is múltkor azt mondta, hogy csak azért szült meg, hogy apát megtartsa.
- Szoktak a felnőttek olyat mondani, amit valójában nem gondolnak komolyan.
- De ők, komolyan gondolták. - erősködött.
- Rendben, felöltözök és haza kísérlek. - tettem le a földre.
- Nem akarok haza menni. - kezdett el toporzékolni - Ott senki nem szeret, itt akarok maradni. - nézett rám a hatalmas kék szemeivel.
Mindig is a kék szem volt a gyengém, ezért is szerettem bele olyanba akinél semmi esélyem, három éve szenvedek minden hétfőn, de megéri.
- Jó. - sóhajtottam fel.
- Maradhatok. - örült meg.
- Csak ma. - tartottam fel az mutató ujjam.
Lefelé görbült a szája, és a szemei hatalmasra nőttek, könyörgően pillantott rám.
- Nem. - fordítottam fel a fejem.
- Te sem szeretsz? - kérdezte síros hangon.
Kész itt minden fal össze dőlt, semmi esélyem egy 7 éves gyerek legyőzött, ez szégyen.
- Meg találjuk a jó megoldást oké. - guggoltam le hozzá, mire átölelte a nyakam.
- Rendben. - mondta mosolyogva.
Megfogtam a kicsi kezét, majd bevezettem a konyhába és felültettem az egyik székre.
- Szereted a Chocapik-ot? - kérdeztem tőle, és a dobozra mutattam.
- Igen. - kezdett el bólogatni.
- Sok tejjel, vagy sok gabonával? - kérdeztem miközben két tányért vettem elő.
- Felesen.
- Jóba leszünk.
Vannak alapvető élelmiszerek ami nálam mindig fellelhetők, ez a gabona, amit csak tápnak nevezek és a müzli, ezek nélkül nem tudnák élni.
Oda adtam neki a reggeliét, mire azonnal neki is esett. Vele szemben foglaltam helyet és lassan majszoltam a szokott reggelimet.
Ahogy végzet bepakoltam a mosogatógépbe, majd kézen ragadtam és bevezettem a fürdőbe.
- Nem akarok fürdeni.
- De fogsz kisasszony.
Beállítottam a vizet, majd amikor félig megtelt a kád, levetkőztettem, majd bele ültettem a kádba.
Nagy nehezen kikönyörögtem a vízből, majd vissza húztam a ruháit, mivel nem tartok a fiókom mélyén gyerek ruhákat. Beültettem a Tv elé, én meg a laptopot az ölembe kapna tanultam keddre.

1 megjegyzés:

  1. Szia! A történet jó, de az eléggé hihetetlen, hogy még csak fel sem kereste a kislány szüleit.

    VálaszTörlés