- Jól vagy? - kérdezte sokadjára a főnököm.
- Nem annyira. - ültem le a székre.
James-t elvitték a rendőrök, engem meg kihallgattak, meg a főnököm. Remélem a támadómat nem fogják egy hamar kiengedni.
- Menj haza, pihenned kell.
- Ki fogja betanítani az újoncokat?
- Majd én, most fontosabb, hogy jól legyél.
- Jó.
- Hívjak ide valakit?
- Nem kell. - ráztam meg a fejem.
- Szerintem, meg kellene.
- Majd felhívom Lucast.
- Megvárom.
Beleittam a teámba, majd telefont elővettem. Tárcsáztam a számot, és vártam, hogy felvegye a telefont.
- Igen anyuci nem fejeltettem el, hogy érte kell menni az iskolába. Felelősség teljes, minta szülő vagyok.
- Értem tudnál jönni?
- Mi történt? - komolyodott meg.
- Majd elmondom.
- 5 perc és ott vagyok. - szakította meg a vonalat.
Mire ide ért megittam a nyugtató teát, amit a főnök saját magam készített, valami titkos recept alapján. Tényleg hatott, mert már nem remegtem annyira, mint az egésznek az elején.
- Jól vagy? - jött felém, majd kitárta a karját.
- Nem. - motyogtam a mellkasába.
- Mi történt? - kérdezte, már a kocsiba.
Elmeséltem neki az egész történetet. Ahogy újra átéltem a történetet, vissza tért a remegés. Mire az egészet el meséltem, meg is érkeztünk.
Leültem a kanapéra, a remegésem még nem múlt el. Lucas a hátamra terített egy bolyhos, puha pokrócot. Oda ült mellém, és átölelt. Hagyta, hogy a vállán sírjam ki a szemem. A sírástól teljesen kimerültem, vagy csak az idegességtől, de elálmosodtam.
Mikor magamhoz tértem Lucas-on feküdtem, ő meg a kanapén hasalt.
- Sajnálom. - ültem fel.
- Nincs baj. - helyezte magát ülő helyzetbe.
A lehető legmesszebb húzódtam tőle, majd jobban magam köré csavartam a pokrócot. Előre dölt a térdére támaszkodott, valamira várt.
- Mi van közöttünk? - törte meg a csendet.
- Nem tudom.
Ennyit beszéltünk. Lucas szó nélkül ment Abby ért. Egyedül maradtam a kavargó gondolataimmal. Nem szabad bele szeretnem a legjobb barátomba. Semmi nem egyszerű, ha olyat szeretsz akinek csak egy barát vagy. Nem tudom még mi lesz belőle, de semmi jó, nem fog kisülni.- Ígérd meg. - ismertem meg Abby aranyos vékonyka hangját.
- Jó. - válaszolt Lucas gépiesen - Menj írd meg a házid a konyhába.
Lucas visszaült, pontosan oda ahonnan elment, vártam mikor fog megszólalni.
- Azt akarja, hogy vigyelek el randira, megígértette velem, hogy elviszlek.
- Miért? - néztem fel rá.
- Nem lehet érteni a gyerekeket, de én nekem semmi bajom vele, vagy is azzal, hogy elvigyelek. Szóval Charlotte holnap este hatra legyél kész, elviszlek vacsorázni. Nem fogadok el nemleges választ.
- Értem jössz?
- Fél hatra ott leszek.
- De mi lesz Abby-vel?
- Azt mondta, ő nagy lány nem kell neki felügyelet.
- Bele megyek. - sóhajtottam fel.
- Ha nem akarsz nem kell.
- De szeretnék, csak nem tudom mi lesz Abby-vel.
- Csak egy estére nem kell anyukának lenned, legyél vad és bolondos egyetemista.
- Legyek, de csak egy estére. - emeltem fel a mutató ujjam.
- Akkor holnap randi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése