Egy hete minden reggel a szokottnál korábban kelek. Megcsinálom Abby szendvicsit, külön kérésére levágom mindig a kenyér héját. Bele tettem a táskájába, majd oda tettem az ajtó mellé. Beléptem a szobájába, majd kinyitottam az ablakot. A fény a fáradt arcára világított, így esélytelen volt, hoy vissza aludjon.
- Nem akarok felkelni. - húzta jobban magára a takarót.
- Nem vagy beteg, meg nem is be kell mennem a kávézóba. Szóval bármennyire nem akarsz menni, akkor is kell.
- Megyek és segítek neked, csak ne keljen az iskolába lenni.
- Nekem azzal segítesz a legtöbbet, ha bemész az iskolába. Nem olyan rossz.
- Lucas jön értem?
- Nem beszéltem vele. Mit kérsz reggelire?
- Jöhet ő, meg pirítóst.
- Megbeszélem vele, de nem ígérem.
- Jó, úgy is akarok vele beszélni.
- Miről akarsz vele beszélni
- Titok. - nevetett fel.
Ott hagytam magára, nem tudom, hogy miért akar beszélni Lucas-sal, de félek tőle. Még magamba a lehető legrosszabb dolgok fordultak meg a fejembe, addig megcsináltam a kért reggelijét. Megjelent a konyhába, fel ült a székre, eltoltam a kajáját. Tett rá egy lapsajtot, majd élvezettel csámcsogott rajta.
- Hogy eszed el magad minden reggel. - vettem le a pólóját amin egy kakaó folt díszelgett.
- Nem tudom. - mosolygott a kakaós bajszával.
Letöröltem az arcáról a reggelije maradékát, majd elküldtem, hogy vegyem fel valami ruhát. Elővettem a telefonom, majd tárcsáztam a legjobb barátom számát.
- Hallgatlak. - ásított.
- Abby szeretné, hogy te menj érte az iskolába.
- Miért pont én?
- Beszélgetni akar veled.
- Miről.
- Nem részletezte, szóval ha érdekel fél háromkor végez.
- Gondolom mondjam el, hogy mit akart.
- Persze, akkor elmész érte?
- Igen.
- Köszi, de elviszed hozzád, akkor nem jövök el hamarabb.
- Jó, várlak.
Letette a telefont, Abby jelent meg a szobája ajtajában, szerintem hallgatta a beszélgetést, főleg a bujkáló mosolya miatt. Felvette a táskáját, és várta, hogy valamit mondjak.
- Indulhatunk? - törte meg a csendet.
- Persze. - ráztam meg a fejem, majd felvettem a táskámat, amibe kikerestem a kocsi kulcsot.
Beszálltunk, majd ahogy bekapcsolta magát, már indultunk is. Az iskolánál kittem és mondtam, neki, hogy Lucas fog érte menni. Az arcáról nem tudtam leolvasni, hogy mire gondol, de nekem nem tetszett, ahogy szinte egy kész össze esküvés elmélet fogalmazódott meg benne.
A kávézóban én vagyok az első, felkötöttem a kötényem, majd beálltam, hogy letöröljem az asztalokat, mert tegnap este nem sikerült mindegyiket megcsinálni.
- Charlotte. - hallottam, meg egy ismerős vásárló hangját.
- James miért jöttél ilyen korán, még fél óra, hogy nyitva legyen a kávézó.
- Megfigyeltem, hogy nagyon hamar itt vagy.
Mögém lépett, majd a kezével át ölelte a derekam, nem hagyta, hogy szabaduljak a szorításából.
- Engedj el. - csaptam a kezére.
- Túlságosan is megkívántalak. - maga felé fordított, és durván megcsókolt.
Lefogta a kezem, és neki nyomott a falnak, hogy nem tudjak szabadulni.
- Engedj el. - könyörögtem neki.
- Ré óta kinéztelek magamnak. Sehogy nem tudtalak elcsábítani. Szóval akkor így szerezlek meg magamnak.
Leszedte a kötényem, majd azzal hátra kötötte a kezem. Becsuktam a szemem és vártam a legrosszabbat. Éreztem ahogy a ingem gombjával szenved, de utána semmi nem történik.
Kötény lekerült a kezemről, majd szembe néztem a főnökömmel. James, meg ott állt mellette, ahogy lefogja a kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése