Több napja meg a vita a szülei és köztem. Amikor meg éppen egymást gyilkoljuk Abby-ra Lucas vigyázz rá. Sokkal tartozok neki, de ő állítása szerint élvezi, hogy Abby-vel van.
Ma hivatalosan is lemondtak a lányokról. Holnap a bíróval kell beszélni, hogy nekem ítéljék, akkor mindennek vége. De ha ez nem lenne elég tegnap még vizsgám is volt. Soha nem örültem ennyire a kettesnek mit most. A boldogságot még mindig nem lehet letörölni róla.
- Sikerült? - kérdezte Lucas miközben beléptem a házba.
- Igen, holnap dől el minden, és akkor megnyertem.
- Gratulálok. - ölelt meg.
- Köszi, fiatal hölgy? - kérdeztem.
- A szobájába alszik. - mutatott az ajtó felé.
- Köszönöm a segítséget. - öleltem meg.
- Szívesen, megyek, holnap majd jövök. Elviszem iskolába meg téged is leteszlek.
- Köszönök mindent.
- Ha még egyszer megköszönöd, többet nem jövök erre.
- Nem fogod kibírni, köszönöm.
- Örültem, hogy ismertelek. - hagyott magamra.
Kihasználtam a szabad perceimet, arra, hogy tanuljak, mert iskolát is úgy kerülök, hogy már én is büszke vagyok. Komolyan amióta itt vagyok még betegen is bementem. Volt amikor pizsamába beültem egy előadásra. Más isi volt már hasonló helyzetbe. Szóval abba az iskolába történnek érdekes dolgok.
Este a szobámba a laptopon aludtam, és papírokat ölelgettem. Édes és szép álmaim voltak, ahogy éppen egy papír akar megölni, meg a fejem szétrobban a tudástól. Meg a laptop fel fal elevenen.
Reggel túl hamar felébredtem. Ránéztem Abby-ra, hogy minden rendben van vele. Gyorsan elmentem, hogy vegyek reggelit. Mire vissza értem Abby is kezdett ébredezni.
- Jó reggelt. - húztam fel a redőnyt.
- Neked is. - ásított, majd nyújtózkodott.
- Hoztam csokis sütit, bepakoltál? - kérdeztem miközben a szekrényből vettem elő ruhákat.
- Igen. Tegnap Lucas nem hagyta, hogy lefeküdjek addig.
- Nagyon helyes.
Felvette a ruhákat, amit oda adtam neki. Leült a konyha asztalhoz, majd neki esett a sütijének, meg ivott hozzá egy pohár tejet. Mire befejezte a reggelijét, Lucas is megjelent.
- Azt mondtad, hogy nem jössz. - böktem meg.
- Nem hagyok ki egy ilyen bulit.
Felvette Abby a táskáját, én meg a sajátomat, meg az összes papírt amivel hivatalosan is örökbe fogadhatom Abby-t. Még őt is meghallgatták az üggyel kapcsolattal.
Beszálltunk a kocsiba, Abby-t kitettük az iskolánál, én meg kiszálltam a bíróságnál. Már csak neki kell elfogadnia, és hivatalosan is Abby gyámja leszek.
- Szóval Charlotte Betranche, miért akarja örökbe fogadni Abby Delon-t.
- Mert megmentettem az életét. - néztem bele a bíró szemébe.
- Ezért?
- Mert kétségbe esett, meg akarom adni neki azt, amit idáig nem sikerült megkapni.
- Semmilyen hátsó szándéka nincs?
- Nincs. - ráztam meg a fejem.
- Az egyetem mellett, hogy fog felnevelni egy gyereket?
- Szüleim segítenek, meg a barátaim is végig támogatnak.
- Gyerek mit akar?
- Még mindig ugyan azt, nem változott a véleménye.
- Kérvényét elfogadom. - adta meg a végszót.
Jártam magamba egy öröm táncot, majd még egyet és kimentem a tárgyaló teremből. Ahogy kiléptem, már hívtam is a sofőröm, hogy sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése