Megérkezett Lucas, mire azonnal be is ugrottam mellé. Felemelte a kezét, mire bele csaptam, meg megindultunk hozzá. Nem lehet az örömöt levakarni az arcomról. Soha nem voltam oda a gyerekért, de Abby azzal, ahogy ott állt a hídon és kész volt leugrani megváltoztatta a döntésem. De lehet, hogy csak azért akarom őt annyira magamnak, mert egy önző dög vagyok? Nem tudom mi fogott meg a szőke kislányba, de nem fogom hagyni, hogy rossz legyen neki.
Egy kicsinek nem mondható kertes házba. Az emelten három szoba van, mindegyik külön fürdővel. Mindegyik a legmodernebb divat, vagy mi alapján lett berendezve. Külön lakberendező csináltam amit az anyja bérelt fel. A saját szobáját, meg szétverte és újra csináltatta, mert nem nem akarta, hogy valami is az anyjára emlékeztesse, miközben pihenni akar. A földszinten hatalmas tágas nappali aminek szinte nincs is fala, mert tele van üveggel. A konyha makulátlan, mert soha nem használja. Az étkezőben meg szétszortan könyvet találhatok. A pincébe, meg a kocsi gyűjteménye lelhető fel. Erre a legbüszkébb. Van nyitott tetejű, vagy ilyen színű van olyan típusú, én nem értek hozzá. Nekem megfelel az a kocsim ami van, úgy sem szeretem használni.
- Valamit? - kérdezte miközben konyhába vezérelt.
- Semmit.
- Azért koccintsunk a sikerünkre. - vett ki egy hűtőt pezsgőt.
- Látom biztos voltál a sikeredbe.
- Inkább a tiedbe.
Kiöntötte két pohárba a méregdrága pezsgőt, majd az egyiket oda nyújtotta nekem.
- A sikeredre. - emelte fel.
- A sikeremre. - koccintottam össze a két poharat.
Az egész üveg pezsgőt kiittuk, majd gyalog megindultunk az általános iskola felé. Ahogy oda értünk nyílt az ajtó és rohantak ki. Abby oda futott hozzánk, majd megölelte a derekam.
- Sikerült?
- Igen. - adtam puszit az arcára.
- De jó. - ugrott bele a nyakamba, mire megimbolyogtam. Lucas kapott el, hogy fel ne nyaljam a padlót Abby-vel a nyakamba, aki fojtogat.
- Óvatosan lányok, a végén még itt maradtok. - támasztotta meg magát is Lucas - Régen egy üveg töménnyel sem volt bajom.
- Öregedsz. - álltam meg a saját lábamon.
Abby előttünk ugrált, a táskáját meg én hoztam. Lucas meg egy kicsit kótyagosan, de ment, anélkül, hogy valakiben vagy saját magában kárt tett volna.
Otthon Abby berohant a szobájába, majd vissza jött, hogy bevigye a táskáját.
- Szólj ha kell segítség. - néztem be.
- Jó. - vette elő az egyik könyvét.
Kimentem a nappaliba, ahol Lucas a kanapén fetrengett. Már majdnem el aludt, de mivel beléptem azért szegény felriadt.
- Szegényke nem bírja az alkoholt. - simogattam meg a buksiját.
- Pedig régen, meg is nyertem az ivó versenyeket.
- Szilveszterkor, is elégé szarul néztél ki. Szóval jobb ha maradsz a narancslénél.
- Hozhatnál egyet.
Mire vissza értem az italával, már mélyen aludt. Betakartam, majd bementem Abby-hez.
- Hogy haladsz? - adtam egy puszit a hajára.
- Nem megy a matek. - sóhajtott fel fájdalmasan.
- Segítek. - hoztam be egy széket, majd leültem mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése