- Igen. - bólintottam.
Lucas elmosolyodott, majd magához húzott. Mielőtt megcsókolt volna én letakartam Abby szemét, mire csak morogva elfordult.
Felhúzta a gyűrűt a kezemre, de nem akarta elengedni. Szorongatta és közben mosolygott.
- Már ha így össze hozott minket az ünnep, nem szeretnél vigyázni Abby-re még tiszteletemet teszem apáméknál?
- Nem, ideje megtudniuk az igazat.
- Te nem ismered apámat. Így is amikor elvittem olyan vérszemekkel meresztetett rám, hogy én féltem. Most ha oda állítanák hozzá gyerekkel ott mentem keresztbe lenyel. Anyám meg majd kiugrana a bőréből. Főleg most. - mutattam fel a kezem.
- Szeretem a családi drámákat az olyan vicces. - mondta Abby.
- Én nem annyira szeretem, inkább a nyugalmat.
- Vita vicces. - kezdett el bólogatni.
- Jól van ebből nem fogok jól kijönni. Maradunk itthon és kész. - zártam le a vitát.
- Rendben ezt megbeszéltük. - húzott közelebb magához Lucas.
Elmentem felöltözni, Abby is felhúzott magára egy rendes ruhát. Lucas mint ismerős a házba elvállalta, hogy csinál nekünk reggelit.
- Már nagyon rég óta várok erre. - húzott oda maga mellé.
- Szerintem én is. - döntöttem neki a hátam.
- Biztos. - fúrta bele az orrát a hajamba.
Reggeli további részét közösen csináltuk. Amikor kész lett Abby sajtos szendvicse oda tettem elé, majd leültem mellé, másik oldalamra Lucas ült le. Figyeltem ahogy Abby sajttal szenved közben meg Lucas simogatta a térdem, meg a combom.
- Most már mi is egy boldog család leszünk? - kérdezte Abby.
- Igen. - adott egy puszit a hajamra Lucas.
Nap további részét a kanapén töltöttük. Abby élvezte a karácsony műsorokat, szinte le sem vette a szemét róla. Közben kakaóját szürcsölgette, amikor meg kifogyott vagy én vagy Lucas hozott neki ujjat.
Este szinte úgy kellett az ágyba könyörögni. Este az új plüss játékát szorongatta, amit én szereztem neki ajándékba. Szinte egész nap le sem tette.
- Most, hogy kettesbe vagyunk, mit fogunk csinálni? - harapott bele a nyakamba.
- Szerintem mind a ketten ugyan arra gondolunk. - toltam el magamtól.
- Akkor szerencsés vagyok. - húzott vissza.
Megindultam a szobám felé, bezártam az ajtót. Megünnepeltük a magunk módján, hogy végre átléptük a saját hülye határainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése