- Nekem is el kell ma mennem? - panaszkodtam reggel Lucas-nak.
- Neked kell menned mindenféleképpen. Esetleg az én fejembe fordulhat meg, hogy inkább maradok és feltalálom magam.
- Ugyan mit csinálnál egyedül? - tettem fel az államat a mellkasára.
- Meglepnélek valamivel, amire tudnám, hogy gondolkodás nélkül nemet mondasz.
- Nem szoktam azonnal nemet mondani.
- Költözzetek hozzám.
- Nem. - mondtam magamnak azonnal ellent.
- Tényleg akkor most mennyit gondolkodtál?
- Jól van igazad van. - sóhajtottam fel, majd rádőltem a hátamra.
- Akkor meg gondold végig miért fogsz igent mondani. De mivel ismerlek ezért tudom, hogy milyen hülye kifogásokat tudsz kitalálni, szóval ne gondolkozz csak mondj igent. Ha meg azzal akarsz jönni, hogy jaj szegény gyerek, akkor meg szeretném említeni, hogy Abby-nek már külön szobája van. Semmilyen kifogást nem fogadok el. Elvágra nem azért kértem meg a kezed, hogy egyszer itt, egyszer meg ott legyünk.
- Akaszkodjak teljesen rád, az gyorsan unjál meg. Köszönöm, de inkább ingázok.
- Ugyan téged soha nem lehet megunni.
- Minden pasi azt mondja.
- Hidd el, én nem foglak soha megunni, esetleg akkor rohannák ki a világból, amikor megjön neked. Olyankor nagy ívben kerültelek.
- Vettem észre.
- Nem hiszem, hogy észre vetted, jól titkoltam.
- Hívtalak, nem vetted fel, az egyetemen is másokkal beszéltél. Nem vagyok vak.
- Amikor még gólyák voltunk rossz napon zavartalak, tudod te, hogy fájtak a tökeim, még nem hevertem ki.
- Jaj te szegyén hő szerelmes. Mi lesz így veled? - tettem a kezem a szívemre.
- Itt fogok meghalni. - kezdte el szaggatottan venni a levegőt.
- Majd ha vissza jöttünk anyáméktól, na utána azt csinálsz amit akarsz.
- Még meghalni sem hagysz.
- Nem, öltözz. - keltem ki az ágyból, megcsaptam a combját.
Fáradtam felkelt, majd adott egy csókot és pizsamába megindult haza. Vártam, hogy hátha vissza jön a ruháiért, de nem. Megvontam a vállam, a ruháit ledobtam az ágyra. Benéztem Abby szobájába, szétterülve fetrengett az ágyon, takarót lerúgta a földre. Visszahúztam rá a paplant, majd adtam a homlokára egy puszit. Kicsit mozgolódott, de nem ébredt fel.
Kihasználtam a nyugalmat a zuhany alatt, sokáig áztattam magam a meleg víz alatt. Felvettem azt a ruháit, amibe menni kényszerülök a rokonokhoz.
- Hiányoztam? - jelent meg Lucas.
- Elmentél? Észre sem vettem. - öntöttem neki is ki a kávéját, majd fel nyújtottam.
- Ezt most elengedtem a fülem mellett.
- Köszönöm megtisztelő.
Fél órával indulás előtt nagy nehezen fel tudtam verni Abby-t, de ő hallani sem akart arról, hogy menni akar. Szinte könyörögnöm kellett neki.
Mondhatni jó időt futottunk, csak 10 perc késésünk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése