Nem véletlenül örültem, annak idején, amikor elköltöztem otthonról. Nem kellett attól tartanom, hogy anyámék rám törik az ajtót, amikor egyedül akarok lenni. Vagy akkor amikor éppen valakivel vagyok. Meg végre el akartam szabadulni otthonról. De leginkább az első ok.
Szóval reggel, amikor meghallottam anyám, meg apám hangját. Szívinfarktust kerülgetett. Ott feküdtem egy száll semmibe, és anyáék kint vártak.
- Nekem végem. - keltem ki az ágyból, majd magamra vettem egy tiszta bugyit és Lucas ingét. Ő felvette a nadrágját, és próbálta megigazítani a rakoncátlan haját.
- Charlotte szívem itthon vagy? - kopogott be anya a szobámba ajtaján.
- Szia. - nyitottam ki ajtót egy kicsit.
- Hogy áll a hajad? - csodálkozott apa.
- Most keltem. - csúsztam ki a kis résen.
- Mit rejtegetsz bent? - próbált átnézni a vállam felett.
- Semmi. - pislogtam hatalmasakat.
- Akkor miért van rajtad férfi ing? - kérdezte anya.
- Akciós volt. - mondta, és hallottam, hogy mögöttem Lucas az ajtóban röhög.
Már bíztam benne, hogy beveszik a kis mesémet, de sajnos csak még rosszabb lett. Abby jött ki magam után húzva a plüss állatát.
- Felvertünk? - guggoltam le elé.
- Igen. - ásított, majd megdörzsölte a szemét.
Lucas kijött a búvó helyéről, felvette Abby-t, és megindult a szobája felé. Anyám hatalmas szemekkel nézett rám. Nem értette semmit. Apa idegességében leült a cipős szekrényre.
- Azt hiszem tartozok egy kis magyarázattal.
- Kicsivel? - nevetett fel apa.
- Halkan Abby alszik. - csöndesítettem el.
- Miről maradtunk le, minden rész érdekel. Még amikor utoljára találkoztunk veled egyedül voltál. Most meg egy hét éves jött ki a szomszéd szobából, meg egy pasi félig felöltözve a tiédből. - kérte számon apa.
- Nem megyünk be a konyhába, nem akarom felverni szegényt. - mutattam a szobája felé.
- Mióta vagy te ennyire anyáskodó? - csodálkoztak.
- Egy ideje. - mentem be a konyhába.
Bementünk, és azonnal neki láttam elmesélni mindent. Hogy találkoztam Abby-vel, majd a szüleit hogy vettem rá, hogy mondjanak le róla. Annyira bele merültem, hogy csak akkor figyeltem fel, amikor Lucas össze kulcsolta a bal kezünket, majd adott a kéz fejemre egy puszit. Tudom miért csinálta, de még a történetbe nem tartok ott.
Kínos részt miszerint be kellene mutatni, hogy kivel is töltöttem az estét szerencsére ki hagyhattam. Volt már Lucas nálunk, anyám úgy örült, hogy találtam magamnak egy pasit. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer igaz is lesz.
- Mióta vagytok együtt? - szakított félbe anya.
Nem válaszolta megvártam amíg apa megissza az italát. Nem akartam, hogy valamit is leköpjön meglepődésébe.
- Tegnap megkérte a kezem. - mondtam lassan tagoltan.
Apám rosszul lett. Úgy kellett fellocsolni. Beszélni szerintem elfejtett, csak tátogott.
- Ez azt juttatja eszembe, amikor elmentem anyádékhoz, és apád megfenyegetett, hogy ki fog herélni ha megbántalak. - suttogta a fülembe.
- Legalább nem ájult le. - néztem a dolgok jó oldalát.
- Ezt még meg beszéljük. - nézett Lucas-ra apa a legcsúnyábban ahogyan tőle tellett.
- Amúgy azért jöttünk, hogy holnap nagy családi ebéd lesz nálunk. Gyertek el mindenféleképpen. - mentette anya, ami menthető.
Lucas-ra pillantottam aki csak bólintott. Anyáék elmentem még mielőtt apa még rosszabbul lenni.
Annyira megkönnyebbültem, amikor be csuktam utánuk az ajtót.
Még soha nem féltem ennyire a holnaptól mint most, ki fognak csinálni a rokonok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése