Elfeküdtem a nyakam miközben a papírokon aludtam már több napja. Egy hete, hogy Abby-t haza vittem azóta semmi hírt nem adott magáról. Ha nem tanulok akkor meg a kávézóban segít kezek. Ma is be kell mennem, mert önként felajánlottam hogy beugrok Grace helyett. Ma van a házassági évfordulójuk. 5 hosszú éve házasok. Az egyetlen egy fiára, meg az anyós vigyázz így magukkal foglalkoznának. Amikor megtudta, hogy ő van beosztva teljesen kétségbe esett. Én meg felajánlottam. Addig is valamivel elfoglalom magam.
Megkötöttem a kötényt, majd elkezdtem leszedni az asztalokat. Vasárnap nincs nagy forgalom így néha leültünk beszélgetni Simon-nal. Ő lenne a mesébe a gonosz főnök fia, aki élvezi, hogy a bája után minden lány olvadozik. A valóságba, meg egy kedves főnök, átlagos fia, aki segít ahol tud az öregapjának. Négy évvel öregebb tőlem, régen elvégezte a főiskolát, de nem ment tovább, hanem itt maradt és a családi vállalkozásba segít.
- Mennyi van még hátra? - kérdezte miközben belekortyolt a kávéjába.
- Egy év és még sok hónap, szóval még szenvedek.
Elpakoltam, majd vissza álltam, hogy törölgessem az asztalokat.
- Charlotte. - kiabálták nekem.
Oda fordultam és megláttam, hogy Lucas jön felém. Az egyik csoport társam, akivel jóba vagyok, mondhatni vele tartom úgy a kapcsolatot, hogy nem csak az iskoláról beszélünk.
- Szia. - intettem felé.
- Mikor végzel?
- 20 perc múlva. - néztem fel az órára?
- Én fizetem mind a kettőt. - adta oda az árat, majd elment.
Ahogy leadtam a délelőtti műszakot, megcsináltam mind a két kávét, majd leültem a teraszra.
- Megjöttem. - ült le mellém.
Oda nyújtottam neki az italát, majd keresztbe tettem a lábam és hátra dőltem.
- Szóval Charlotte mi történt veled, több napja nem láttalak az iskolába, mintha föld nyelt volna el, vagy kerültél, vagy valami hatalmas bajban vagy.
- Egyik se, csalódott vagyok.
- Ki törte össze a szíved?
- Abby. - sóhajtottam.
A homloka tetejéig felszaladt a szemöldöke. Elnevettem magam, majd megpróbáltam megnyugodni.
- Szóval te???
- Nem, hanem van egy nagyon érdekes történetem.
- Akkor hallgatlak. - dőlt hátra és láttam, hogy megkönnyebbült.
- Tudod mennyire utálok a bárban dolgozni, de sokkal jobban fizet, ezért is járok oda.
- Igen az tudom, de nem értem hogy jön ez így, hogy valami Abby okozta a szívfájdalmad.
- Charlotte? - hallottam egy vékonyka hangot, mire oda fordultam.
Abby volt ott pont ugyan abba a ruhában, amiben múlt héten volt. Oda futott hozzám, majd megölelt.
- Ez érdekes. - fonta össze a kezét.
- Szóval asszem tartotok magyarázattal.
- Igen, az jó lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése