4. fejezet

- Szóval? - tette csípőre apa a kezét.

- Plusz munka. - vontam meg a vállam - Apa ő Abby. - ültettem le az asztalhoz.

- Anyád azt mondta, hogy pasit hozol haza, megnyugodtam. - mosolyodott el.

- Ő meg kétségbe esett.

Az ebéd Csirkemell saláta, meg narancsos kacsa. Desszertnek meg csinált egy igazi francia csoki tortát. Letöröltem Abby arcáról a rászárad csokit, majd kezembe vettem a kávét és anyáékkal kiültünk a nappaliba. Abby Tv varázsába került.

- Nem vállalod túl magad? - kérdezte apa.

- Nem, még nem estem össze a fáradságtól. - vontam meg nyugodtam a vállam.

- Ha így haladsz akkor össze fogsz.

- Hidd el bírom. - kacsintottam.

- Te tudod. - hagyta rám.

Megittam a kávémat, majd Abby ragaszkodott hozzá, hogy had hozza a régi játékomat, ami egy agyon dögönyözött plüss zebra. Az egyik szeme helyén meg egy gomb van. Anyáéktól érzékeny búcsút vettem, majd beszálltam a kocsiba.

Abby elől ült és folyamatosan mutogatta, hogy hol lakik.

Leparkoltam egy kis családi ház előtt, aminek az egyik ablaka be volt deszkázva.

- Biztosan itt laksz? - kérdeztem miközben kicsatoltam az övemet.

- Igen. - bólogatott.

Kinyitottam neki az ajtót, mire kiugrott, majd megfogta a kezem. Bezártam a kocsit, majd a kulcsot a hátsó zsebembe rejtettem el. Odamentünk az ajtóhoz, majd Abby bekopogott rajta.

Pár másodperc múlva nyikorogva kinyílt az ajtó, majd egy férfi nyitott ajtót. Jó, a férni nem a legjobb szó rá, inkább a mocskos disznó. Alsógatya, meg egy trikó volt rajta az is tiszta mocsok volt. Lábán meg felemás zokni volt.

- Megjöttél? - kérdezte miközben meghúzta a sörét.

- Valami modort ember. - sziszegtem.

- Te meg ki vagy, és hogy mersz ide állni a házam elé. - böfögte.

- Kultur disznó. - morogtam.

- Abby. - jött ki egy nő.

- Anya? - kérdezte Abby.

- Azt hittem, hogy haza sem jössz, már jól is jártam, végre kidobáltam a cuccaid. - motyogta

- Hogy beszélhetnek így a gyerekükről? - háborodtam fel.

- Nem a maga gyereke, de ha akarja elviheti. - böfögte az undorító disznó.

- Bárcsak megtehetném. - szomorodtam el, de nem hagyom annyiba.

Leguggoltam hozzá, majd megöleltem - Bármikor eljöhetsz. - suttogtam a fülébe. Egy aprót bólintott és a tudtomra adta, hogy megértette.

Nem akartam ott hagyni, de nem tehettem mást. Lehet hogy ők azt mondják, hogy vihetem, de attól még az állam nem engedni, és azt sem akarhatom, hogy bezárják egy árva házba. Majd valamit kitalálok, amivel tudok rajta segíteni. Csak valami isteni szikra csapjon fejbe.

Beszálltam a kocsimba, majd elhajtottam onnan. Végig mentem az egész városon, majd bekanyarodtam a saját utcámba. A kocsit letettem, majd vállamra akasztottam a táskámat, megindultam befelé. Ledobtam a cuccomat a kanapéra, majd a laptopot az ölembe vettem. Az asztalról levettem a papírokat, bontottam egy kólát és neki kezdtem a tanulásnak, mert kedden Zh-m lesz. Hipp, hipp húrrá.